Régóta szerettem volna úgy írni a női jógáról, hogy ne csak általanosságokat, közhelyeket ismételgessek, hanem olyan aspektusát is meg tudjam mutatni, amely megszólítja azokat is, akik épp nem babát várnak (vagy szeretnének), nem küzdenek valamilyen női szervi betegséggel, hanem simán csak NŐK, és ezt a minőségüket szeretnék teljesebben megélni. Ezért kerestem meg Katát.
“Apró Kata vagyok. 44 éves és hét éve oktatom a jógát Pécsen, ahol a családommal élek. Két kamasz fiú édesanyja vagyok. Többféle jógaórát tartok (gerinc-, Fit-, gyerek-és nőijóga), de ezek közül a női jóga áll hozzám a legközelebb. Hogy mit jelent nekem a jóga? A belégzés és kilégzés közötti valódi jelenlétet, a finom egyensúlyt erő és beleengedés között, kapcsolódást magammal a belső tűz állandóságát és a szabadságot.”
Egy jógaoktatói képzésről ismerjük egymást. Én Budapesten élek, ő Pécsett, de fél szemmel mindig figyeltem a közösségi felületeit, és ha csak a fotóit látnám, akkor is azt gondolnám, hogy nagyon akar nekünk, nőknek mondani valamit. Valami fontosat, rólunk, és arról, hogyan tudunk magunkkal kapcsolódni, és hogyan tehetjük mindezt a jógát segítséggül hívva.
“A nőiségünk megélését a női jóga nagy mértékben tudja támogatni. Ez egy nagyon megengedő, magunkba simuló, így megfelelési kényszer nélküli, nem erő-gyakorlás. Fókusz és a légzés a medencénkben, és ahol a légzés, ott az energia. Csendes befelé figyelés, belehelyezkedés önmagunkba, ami ebben a férfias energiákkal teli világban létfontosságú.
Mély és gyönyörű belső út vár arra, aki nőijógázni kezd.” –
kezdi Kata, aki imád nőnek lenni, azonban ez nem mindig volt így. Fiúk között nevelkedett, fiús játékokat játszott, nehezen tudott mit kezdeni azzal, hogy menstruál. Problémás, görcsös, sokszor ájulásig jutó fájdalom kísérte a kamaszkora vérzéseit.
“Mégis, ennek így kellett lennie, hiszen így már nagyon hamar, 16 évesen találkoztam a jógával. Persze, nem a női jógával, nem női oktatóval, de azt megtanulta a testem, hogy a macskapózban képes vagyok ellazítani a medencémet és a női szerveimet, és így fokozatosan adtam át magam a női minőségnek és lett könnyebb az elfogadással a menstruációm is. Hét éve nőijógázom, az igazi áttörést ez hozta el számomra. Elfogadtam a szülés utáni testemet, elfogadtam magamat, kiteljesedtem, belső erőt kaptam. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a házépítésünk szervezését kivéve nem kell férfiként helytállnom. A női szerveim hálásak ezért.”
Kata úgy véli, napjainkban a nők legnagyobb kihívása a több fronton való helytállás: a munka és a család összehangolása. A sok feladatban elvész az én, elvész a nő. Több vendége, közeli ismerőse is éli ezt a vég nélküli mókuskereket, amelyben nem jut idő önmagukra. Egy ideális világban a nő sokkal jobban kiteljesedhetne, megélhetné a ciklusát, nem rohanna folyton. De nyilván a világ nem ideális.
A vírus előtti időkben offline nőijóga órákat, workshopkat is tartott, ezekre az eseményekre megannyi céllal, motivációval érkeztek hozzá: volt, aki a régóta vágyott gyermekáldás miatt fordult a női jóga felé, vagy szülés után, regenerálódni szeretett volna, de előfordult, hogy hormonális problémák miatt kezdte el az órák látogatását. (Fontos, hogy a női jóga nem helyettesíti az orvost, az orvosi kezeléseket, de nagyszerű kiegészítő terápia például pajzsmirigy alulműködés esetén.)
“Még egy szép példát említenék, amit a barátnőmnél tapasztaltam meg: a császármetszése után méhösszenövése lett, és a nőgyógyásza már a műtétet fontolgatta. Elkezdtünk célirányosan dolgozni rá számos alhasat érintő gyakorlattal, és sikerült elkerülni az újabb műtétet.”
A workshopjain pedig mindig valamilyen konkrét téma mentén kapcsolódtak egymáshoz. Szervezett olyan alkalmat, amikor az örökölt sorsukat vizsgáltuk meg, szembenéztek a női ősöktől kapott jó és rossz mintákkal, útravalóval. De volt már olyan program is, amikor a bennünk élő istennőt, az igazi, sallang nélküli énjüket fedezték fel.
“Ezek az események mindig sokat adnak. A csoportnak és nekem is. Őszinte, tabuk nélküli kommunikáció jön létre a nőiségünket érintő fontos kérdésekről, pl. a szexről. A résztvevők jobban kinyílnak ilyenkor, mint a 90 perces órán, sírunk, nevetünk, megéljük az érzelmeinket. Így, igen nagyon fontosak ezek a körök, mert hihetetlen ereje van egy támogató, meghallgató, figyelő, segítő női körnek. Különösen igaz ez azok esetében, akik férfias munkakörben dolgoznak, férfi kollégák között, nincs (lelki) támogatás, csak kőkemény, eredményorientált közeg. Nekik receptre írnám fel az ilyen női köröket, és nem feltétlenül csak jógás tematikájút. Lehet kapcsolódni egymáshoz valamilyen hobbin keresztül is, és kell is. Ezek visznek ki a hétköznapok rutinjából. Én most lettem egy sütisütő csoport tagja és roppantul élvezem!”
És hogyan kerülhetünk közelebb a bennünk élő istennőhöz?
“A bennünk élő istennő nem más, mint az alaptermészetünk, a belső önvalónk. Kislány korunkban már látszik, hogy kiben – ki lakik. Én erősen Artemisz vagyok, a szabadságra való vágyam hatalmas. Önelfogadással, önismerettel kerülhetünk hozzá közel, vagy újra vissza hozzá. Hosszú út, de megéri.”
kiemelt kép: Unsplash
Olvasnál még?
Ha tetszett a poszt, kövess a facebookon is, ahol akár naponta találkozhatunk, olvasni-, nézni-nézegetni-, hallgatnivalót gyűjtök össze nemcsak jógáról, hanem mozgásról, egészségről, külső-belső szépségről – csak természetesen!
Vagy csatlakozz a zárt jógás facebook csoportomhoz itt, hogy elsőként értesülhess jógás eseményekről:
yoga pop 